A lentebb belinkelt slágert (itt van még egyszer: https://www.youtube.com/watch?v=_ifJapuqYiU) először gyerekkoromban (hetvenes, nyolcvanas évek) hallottam, a magyar változatot rongyosra játszotta a magyar rádió egy időben.
Most, hogy a linket bemásoljam, újra meghallgattam (párszor), és meg kellett állapítanom, hogy még mindig van hatása. Jól eltalált, fülbemászó dallam, a francia sanzonok jellegzetes jegyeivel, a refrén a kevesebb több elvére épül. A felvételen (nézd meg!) Delon hihetetlenül fiatal. Erre az arcára nem is emlékszem...
A kilencvenes években egyetemistaként óraadó nyelvtanárként dolgoztam, így ki kellett váltanom az egyéni vállalkozói igazolványt. Az ügyintéző az adatok felvételekor egyszer csak nekem szegezte a kérdést, mi legyen leendő vállalkozásom neve. Erre a kérdésre nem számítottam. A Parole elnevezés jutott hirtelen eszembe, (valahogy úgy, mint a Sport szelet reklámfilmjének Laurája), mivel jelentésében is ez fedte leginkább azt, amit csinálni szerettem volna, és jól is hangzott. Azóta is ez a munkám. (Parole(s) jelentése: szavak ill. az olaszban inkább a beszédhez van köze.)
A dal magyar változata majdnem olyan jó, mint az eredeti (https://www.youtube.com/watch?v=pvTss3sJmvs Vincze Viktória és Lukács Sándor tolmácsolásában.
A nyelvfilozófiában külön irodalma van a parole és language megkülönböztetésének (Saussure) és ott a parole elnevezéshez egyértelműen a beszédtevékenység, mint a nyelv lételeme és megvalósulása társul. Alkalmazott nyelvészeti tanulmányaim és nyelvtanári törekvéseim alapján a Parole szó nekem is ezt jelenti.
A nyelviskolát azért alapítottam, mert kellett egy jó munkahely, ami helyben van. A fiúk születése után nem vállaltam volna az ingázást, helyben viszont nem találtam végzettségemnek és (akkori) igényeimnek megfelelő munkahelyet. Ezért férjemmel létrehoztunk egyet. Olyan közegben dolgozhatok, ami inspiratív és azt az illúziót nyújtja, hogy én szabhatom a feltételeket. Persze ez koránt sem igaz, mivel a kezdetek, a nyolcvanas évek óta a felnőttképzés túlszervezett, túlszabályozott „iparággá” nőtte ki magát, melyben egyre nehezebb magas vérnyomás nélkül, megőrizve a humorérzékünket a víz fölött maradni, olyan gazdasági és társadalmi közegben (fokozatos elszegényedés), ahol nem adott ehhez a tevékenységhez az általános életszínvonal.
Ez a blog arról szól, mit jelent ma egy nőnek ebben az iparágban vállalkozást vezetni és egyszerre családot is tutujgatni, de arról is, miért jó nyelveket tanulni és (legfőképpen) tanítani.
